Szarkalábak

Új szó, új nap, új a dalom,
új vizeken evezni nagy hatalom.
Új köntösben új az ember, 
megújulni van, ki nem mer?


Csak egy jól irányzott lépés,
félig félénk, félig merész,
belevágni, benne járni, végigélni,
semmi kérdés, csak önmagadat felülmúlni.


Szerteszórni írmagját a jónak,
gazdagodjon a világ s a jóslat,
hogy ki mer, az nyer, az való,
legyen akár mint szilaj ló,


vágtája a széllel legyen egyenlő,
gyönyörét adja, mint kövér legelő,
táplálja a reátévedt jószágot,
e bőségben tegye széppé a világot.


S mondván hajdan legendáját,
pásztázva a békés, csendes házatáját,
zajos útról hogy sodródott a rétre,
hogy nézett a magaslatból mélyre.

Meséje ha végét járja, mosolyog,
felállva a hintaszékből ágya felé imbolyog.
Csukott szemmel párna sarkát markolva,
boldogító hálaadást füzérein mormolja.



                                                 BaGucci