Kisértés

Átkozott evilági gerinctelen adottság, mi meg nem állhat,
hogy telve szeme-szája, markában minden, mit kivánhat.
Mégis mindig epekedik, mást kér, valami újért észt vesztve kiált,
fájlalja ama keveset, mit nem bitorol, s követeli a vélt hiányt.


Szobájában kincsesláda tele arannyal, ezüsttel,
ő mégis a kalandot választja együgyűn, kereszttel.
Gyomrában fordulat, otromba émelygés, leginkább buzgón bugyogó lázadás,
túljár eszén a káprázat, mely kábító szemfényvesztés, nem vitás.


Megtorpan néhanap, megkövülve, mereven néz a semmibe,
üres fejjel, kiégve háborgó énjét tolja a helyes mederbe.
Elapadt források lábainál nyalogatja visszataszító, gennyes sebeit,
áttetsző tiszta víz nyomát keresi, hogy sietve mossa kezeit.


Ha szerencsés, utolsó cseppje az érnek még folydogál,
térden állva vagy méginkább hason kúszva inni próbál.
Meglehet, a csúszó-mászó nyálkát e kis csöpp még kimossa,
de a velejéig ható bűzt eztán már magában hordozza.

                                                                            BaGucci