Nem elég

Éjjel, nappal, sugárzó napsütésben vagy zúgó viharban,
egyszer, kétszer, számtalanszor ha tűnik fel szemközt vagy gondolatban,
ha a hegy mögött a nap leáldoz, nagyot sóhajtok,
s hogy gondolataimban is láthassam, gyertyát gyújtok.


Látván, hogy a láng kialszik, a kanóc tövig ég,
a legnagyobb drágakő képéből,mi adatott, sohasem elég.
Nem szűnik, nem veszít fényéből akkor sem, ha jő az alkonyat,
hamisítatlan arany színét viseli, melyért küzdeni nem kárhozat.


Véletlen talált kincs, mely előttem megcsillant s magával ragadott,
vigyázva, dédelgetve, lelkiismeretemmel tusázva emeltem magamhoz.
S most őrzöm teljes ragyogásával, mit áraszt, mit nékem adott,
begyógyít minden sebet, mit a múlt hátrahagyott.


E drágakő léte nem titok, Alaszka nem otthona, foglalom akár imába,
az azúrkék ég alatt vagy termő föld felett kertemnek egyetlen királya.
Ha ránézek, nem elég egy élet, hogy eleget fürkésszem,
ha illatát szívom magamba, megtelít élettel egészen.


                                                                          BaGucci