Mint láncra kötött kutya, ki habzó szájjal küzd a koncért
és nyakát, lábát töri egy falat húsért s végül a csontért,
úgy válik örjöngő vaddá az ember, hogy éhen ne halljon a sarja,
s nemcsak ivadéka, de annak apraja-nagyja.
Elégedetten nyalja szája szélét, megveregeti maga magának vállát,
mohón osztogatja, megbékélten fekszik, álmában már új falatra csorgatja nyálát.
Ugrásra készen lesi majd az alkalmat, figyeli, a csorda többi tagja merre?
Nincs mitől tartania, hisz a falka élén áll, ő maga a vezére.
Óljában bűz terjeng, elásott csontok utolsó darabját tépik a vicsorgó állak,
előtör belőlük az éj leple alatt, kikívánkozik az orvul szerzett falat.
A hajnali napfény első sugaránál vérző sebek helye látszik... ez bűntett...
maradjon hét lakat alatt a titok, ne tudja senki, hogy e jussra hogyan tett szert.
BaGucci
..az utolsó versszak a top.!!! nézzunk csak szét, habzott szájak lihegnek körulöttunk,. nagyon jó téma,nagyon jó szójáték,nagyon jó teljesítmény,.muvész az muvész,.
OdpovedaťOdstrániťjuppíí:))) újra-és újraolvasva egyre jobbnak tűnik:)) de tényleg:))) úgy örülö, hogy tetszik rajtam kívül másnak is :))
OdpovedaťOdstrániťaz effajta témákról érdekes rímeket faragni:))) ha művésznek lettem titulálva, mélyen meghajolva köszönöm :)))