piatok 20. septembra 2013

Nem egyedül repülök

Ennyi áldás honnan hullhat? Fel nem foghatom, csípjen meg valaki...
aúúú, hisz ez a valóság, hihetetlenül igaz minden, mi velem történik.
Pedig álomszerű az ábra, rózsaszín felhőkbe burkolózva tűnik elő,
szívemet, lelkemet betölti ez a megfoghatatlan, ámde megnevezhető erő.


Nem igaz, hisz megfogható, melegét árasztja felém minden póruson át,
ez az igazi nyár, az örök, mely virágba borítja sivár létem pusztaságát.
Homlokom, ha ráncolom, tévedés ne essék...nem elégedetlenség tükre,
próbálom csak elhinni, mit kaptam, s küldöm tekintetem az égre.


Ha halmokban heverne előttem, csillogna-villogna Salamon király kincse, mit sem ér,
rideg és matt hulladékká válna szememben, mert a legnagyobb érték nekem te lettél.
Sírnék, ha tudnék, de könnyem nem a búbánat lidérce miatt folyna végig orcámon,
felemelő boldogság lenne oka, s az, hogy nem cserélnék senkivel eme nagy világon.


Egyedül repülni lehetne, zuhanni is, miért ne? Van ilyen, semmi új a nap alatt.
Milliók verdesnek törött szárnnyal, sebzetten vagy épp járják görbe útjaikat.
Az én szárnyam begyógyult, nyoma sincs a törésnek. Hát köszönöm a létet.
A legszebb az egészben...minden,minden... mégis az, hogy a kettő eggyé lett.


                                                                                    BaGucci

4 komentáre:

  1. mindennél szebb ez a vers.♥.Nagyon szép gondolatok és fogalmazások kereteken belul.
    máris a kedvencem lett.!!!!!!
    köszönet BaGuccinnak,nemcsak ezt a gyönyört,de az élet napsugarát. :)))

    OdpovedaťOdstrániť
  2. ......látják az arcodat, hallják hangodat,törött szárnyak sebtelenek,.

    OdpovedaťOdstrániť
  3. ..... nagyon találó hozzászólás......és épp ilyen erősnek érzem magam, mint ez a tigris:))

    OdpovedaťOdstrániť