Hiszed, hogy minden rendben, tervek hegyet emelnek,
ki-kiágaskodó tüske sebez, de kedvet nem szeghet.
Ég felé nyúlik az épülő vár, tornyát látni még nem lehet,
megeshet, makacsul megtorpan a terv s alaptól megremeg.
Hiába a szándék, tehetség vagy hatalom, hogy akarom!
Hirtelen csak döbbenet, mi előtted volt, takarja a rom.
Keresed még hitet fogva, cserepek közt turkálva a jövőt,
nem leled s így várod csak szerényen az ítélt emberöltőt.
Hogy útja még elér-e sokáig vagy kurtára szakad majd,
gúzsba köt vagy táncod engedé, hogy járd a szabadban.
Akárhogy is lészen írva, tarka színek szivárvánnyá lettek,
reménnyel a sarkadban utad végéig hűen kisértek, szerettek.
BaGucci / Barta Ágnes /
hát igen. a kopár szinek még nemhozták ki azt a versből, ami benne van. De így, így már tökéletesen értelmezhető, akár szerzemény. bármi is történik az életben,épiteni kell.A szeretetet meg kell osztani,várni-s visszakapni. köszi szépen.:)
OdpovedaťOdstrániťNéhanap vannak nehézségek, ez normális, de van amikor az ember kicsit kedvét veszti.Viszont ha szeretet veszi körül, minden más színt kap.
OdstrániťKöszi, hogy tetszik :)