Igazság

Szinte minden  lábnyomom üreset mutat,

nem látom már magam sem az igazságot.

Tesztelem a hiány hatóanyagát irántad.

Megfáztam, a túlfűtött szobában reád várok.

Mestere vagyok  a képzelet  pörgetésének,

az ébredés egy  nagy  átverés, mikor nem vagy.

Hiányérzet .          Melléktermék a fotóképed,

Szeppenve  simogatom la, várlak, a szívemben vagy.

Testedet ápolom, ha  kell, borogatom sebeid.

Lelkeddel te  foglalkozol, ahogy kell, Isten a vendégünk.

A szerelem  nem betegség, érintem a csukott szemeid,

pici szívekkel  tölteném meg zsebeid és egymásra gondolunk.

                                                                         jaKovács Róbert    2013/12/26