Megvadultam, farkas
vagyok.
A vadon messze, de
vadul futkározok a hősök terén.
Ha tettek és szavak embere leszek, megint ide kerülök.
Szoborként
megszólalni csak akkor tudok, ha
meghalok.
De nem most és nem
itt.Ferenc Jóskát Kossuth váltotta.
Kossuth Lajos ezt biztos soha nem gondolta volna,
hogy István
királlyal lesz valaha egy sorban.
Akiről tanult, az
ősök királya volt, kitől majd ezer
év választja.
Ősök, hősök tere, én
megint eléd kerülök.
Nehéz és könnyű szívvel viselem a fordulatok
szoborcseréit,
De a víz ugyanaz.Belefáradtam, pihenni akarok és leülök,
Hévíz láthatalanul
mossa a hősök lábait, veséit.
Ez a víz, ez
itt lesz a téren mindvégig,
Akkor is, mikor
másokat akarnak majd kiállítani.
Ezt nem szeretném,. Fáradt vagyok.Az új legyen megint a régi.
Megérdemlik,hogy
hűséggel koszorúzzuk s védjük a nemzet emlékeit.
/ ...így sorjáztak a gondolataim, miután bejártam a Hősök terét... /
/ ...így sorjáztak a gondolataim, miután bejártam a Hősök terét... /
jaKovács Róbert
„Szoborként megszólalni csak akkor tudok, ha meghalok.”
OdpovedaťOdstrániťnagyon érdekes gondolat...és mennyi mindenről tud mesélni egy-egy ilyen szobor, elmúlt időkről, történelemről.
ez most elgondolkodtatott, köszönöm ezt a komoly élményt és gratulálok !szép!
:) köszönöm szépen, remélem majd mások is azért elolvassák ezt a gondolatot,komoly élményt versbe foglalva. köszi.
OdpovedaťOdstrániť