pondelok 9. decembra 2013

Ősök, hősök tere.



Megvadultam, farkas vagyok.
A vadon messze, de vadul futkározok a hősök terén.
Ha tettek és  szavak embere leszek, megint ide kerülök.   
Szoborként megszólalni csak  akkor tudok, ha meghalok.

De nem most és nem itt.Ferenc Jóskát  Kossuth váltotta.
Kossuth Lajos ezt biztos soha nem gondolta volna,
hogy István királlyal lesz valaha egy sorban.
Akiről tanult, az ősök királya volt, kitől  majd ezer év választja.

Ősök, hősök tere, én megint eléd kerülök.
Nehéz és könnyű szívvel viselem a fordulatok  szoborcseréit,
De a víz ugyanaz.Belefáradtam, pihenni akarok és leülök,
Hévíz láthatalanul mossa a hősök lábait, veséit.

Ez a víz, ez itt lesz  a téren mindvégig,
Akkor is, mikor másokat akarnak majd  kiállítani.
Ezt nem szeretném,. Fáradt vagyok.Az új legyen megint a régi.
Megérdemlik,hogy hűséggel koszorúzzuk s védjük a nemzet emlékeit.


/ ...így sorjáztak a  gondolataim, miután bejártam a Hősök terét... /



                                                                     jaKovács Róbert 

2 komentáre:

  1. „Szoborként megszólalni csak akkor tudok, ha meghalok.”
    nagyon érdekes gondolat...és mennyi mindenről tud mesélni egy-egy ilyen szobor, elmúlt időkről, történelemről.
    ez most elgondolkodtatott, köszönöm ezt a komoly élményt és gratulálok !szép!

    OdpovedaťOdstrániť
  2. :) köszönöm szépen, remélem majd mások is azért elolvassák ezt a gondolatot,komoly élményt versbe foglalva. köszi.

    OdpovedaťOdstrániť