Riadtan pislogva ülök az ágyon,
rémálom ébresztett, zokszó van számon.
Zsibbadó izmaim ernyedten zsibognak,
kezdete vagy vége ez az álomnak?
Csukott szemfedél messzire elkísért,
túl az Óperencián hajókon evickélt.
A pergő filmkockák otthonában
lopták el álmom a dicsőség zajában.
Számból lopott szavak futottak tova,
engedélyt nem kért tőlem senki soha.
Kék fénnyel villogó autóval kergettem,
valaki utolérte, összegyűjtötte helyettem.
Szavaim sírva sóhajtanak, hívnak tettre,
felróják, miért is bíztam őket a hitre.
Ropogós lapoknak lakói nem lettek,
köddé vált rímeim szájról-szájra estek.
Žiadne komentáre:
Zverejnenie komentára