Nagy Herceg

Valahol a rengetegben áll egy  kis ház odaát,

magasra nőtt dudva között nem látni az ablakát.

Hűvös szobák egyikében megmozdul egy árny,

álmából ébredő hercegnő?Nem.Herceg, ki vár.

Várja a tavaszt meg nyarat, vidáman csillog a szeme,

olykor-olykor jókedvében magával ragadja a zene.

Ha jóhír járja, véka alá nem rejti, öröme végtelen,

nyomós gondok terhe alatt színt játszani képtelen.

Kapuja tárva, szíve még inkább, örvend a hangnak,

ha szól hozzá számára kedves, vége búnak-bajnak.

Aranytálca, margarétás kiscsésze is előkerül izibe',

így ébredni nagyon szeret, nem fázik már, hiszik-e?

Megy a munka serényen, áramlik az áldás

minden megy a helyére, a nagy Herceg hálás.

Így csöppentem az álomba, hercegnővé váltam,

életemnek értelme lett, régen erre vágytam.