Dühöngő

Óriás nagy az úr kertje,
ember, állat egyaránt van benne.
Míg az ember csenben él,
mérges kígyó csak beszél.


Hiába a jószándék és alázat,
fullánkjából ömlik a gyalázat,
mérget kever a béke poharába,
álnokul nevet,hogy minden a markába'.


Nevess, vipera, vajh meddig teheted?
Ki elbújik, jobban jár,- meglehet.
Sárba taposva,letörve s tiporva
sikamlós mivoltod keresztként hordozva.


Létünk is sikamlós akaraton túl,
háborúk,béke benne egyaránt dúl.
Nem a győzelem az egyetlen tét,...
emelt fővel távozni, az benne a szép.