Nevetni veled

Mint tavasszal a csipogó madárraj,
úgy zeng, zajong a csacsogás,
s ahogy a rigó verseng a harkállyal,
nevetni veled oly csodás.


Végtelen rímek és dalok tárháza,
akár egy feneketlen tó a mélyben,
ficánkolva úszunk benne felváltva,
mókásan, ... ez véget ne érjen!


Mert mit ér az élet,ha búskomor?
Panasz, fájdalom, kesergés ...
elég, ha egy szempár felragyog,
amiben csillog a nevetés.


Mosolygó szemek, ajka már mozdul,
az öröm könnye pereg le orcámon.
Kiúszunk a partra, kezem felé nyúl,
ujjongva érintem és némán csodálom.