Hallgatni arany

Amikor körülvesz a légüres tér,
bár zajlik körülötted a világ,
ezernyi zaj beléd sajdul, állig ér,
s csak egyre vágysz ... csendet már!


Ám a kérés hasztalan,
már-már feladod, reményt lezártad,
de érkezik a segítség váratlan,
felcsillan szemed, ezt vártad.


Megfeszült izmaid, ráncaid oszlanak,
bár képlékeny a hang, mi szól,
sóhajod a mélyből felszakad,
pulzusod szapora, így érzed magad jól.


Pár röpke pillanat, mi szárnyra kap,
majd elkísér órákon át,
minden mást maga mögött hagy,
tompítja a világ zaját.