Tükör

Álmatlan éjjelek, álmos nappalok
Tarisznyám vállamon, bátran ballagok
Csillagos ég alatt ágyam, szél a fodrászom
Látsz valamikor? Talán most, mert lassan haladok.


Külföldi kertész neve politikába lépett,
magával húzta neve használóját, képét.
Rózsásbokrot cserélt, kapott meleg széket
gátolja a fekete szénpornak, belföldről menését.


Pénzek vesznek, lázad az ország,
tükrök törmeléke lábak alatt recseg.
Régi hősöknek ledöntik bronz szobrát,
nyakkendősök hangoskodnak az asztalok mögött.


Szenzáció, kék aprócsillagos zászló veszti erejét
Menekült vissza hazájába menekül, cipelve keresztjét.
Egyházak főképviselője lemond, vízzel mossa ítéletét
Kenyerét? Továbbra is kapja legszebb kenyerét.


Nagyok a kilengések, még a kutyák közt is
A tarisznyás csak levegőre vágyott, nem süteményre
Édességét mások lopták el, törvényesen elkönyvelve
Fogadkozik, többé semmi zászló alá nem tartozik.


                                                                                  Kovács Róbert