Szótlan vers

Panaszkönyv tárcaürítéshez kellene                          
feszült mosoly az utószámolás tünete
maholnap, tél vagy nyár, nem érdekes.
Sajnos, ez van.Lapul a gyomor, ha éhes.

A tündérmesebeli káprázat elvesz
hiányolván az igazságot, ami jelent.
Titkos számlákat kamatostól felvesz
lemondások sora, sokmindent elejt.

Hétszer mondtam, hétszer szóltam
minden napján a hétben,
sós a levesed, pedig Én nem sóztam
nem ezt akartam, ezt nem kértem.

Durva után a jót várni vagy fordítva?
Nem, csakis a jót akarván, kérvén,
viharból már elég, szólok ordítva,
kimért leveseket várod a sezlon szélén.

Tudván, nincsen ünnepnapod, hétköznapod.
Szürke kabátod a földig ér.
Ha adnának is, a csákányt el nem bírod,
de garas kéne, így nincs kenyér.

Nyár elszáll a templomok küszöbén.
Kalapod lyukas, megrágta a kisegér.
Nincs helyed, melléd senki nem fér.
Cím nélküli kamatok halmozója lettél.

Kezdvén újból kisgyermekként mindezt,
időre tudván, mikor üljél, mikor állj.
Jó lesz az, nincs választás, csak intesz,
de Istened van, így hamar minden helyreáll.



                                                                   Kovács Róbert