Bugyrai legmélyén meglapulva
lopakodik titokban a múzsa,
beléfojtva számtalan indulat,
akár egy kulcsra zárt lakat.
Forrongva zörgeti a kaput
bízván benne,hogy végre kijut.
Elszántan törtet, mit tegyen,
hogy újra kapun túl legyen?
Reccsen a retesz, szabad az út,
nem néz hátra, előre fut.
Előtte nyílik a pazar világ,
terem még neki is illatos virág.
Megszívja magát a pompás illattal,
örömmel játszik a gondolattal,
víz tükre mutatja igazi voltát,
meglelte benne, lám önmagát.
Él, alkot, lélegzik szabadon.
Mutatkozz s menj végre utadon!
Szavaid szórd szét a széllel,
küldd messze múltad a téllel!
Mutasd meg, ki vagy, ha lehetsz,
ha nincs kötőféked és mehetsz!
Fantáziád oszd szerte-széjjel,
s olvadjál eggyé a kéjjel!
Barta Ágnes
Žiadne komentáre:
Zverejnenie komentára