A végtelen kékség alatt s felett
vigyázó, őrző szemek s kezek
figyelik léptunk, sorsunk folytát.
Semmi sem véletlen, kereshetsz okát.
... mert hallani gyakran a bölcseket :
,, Isten malmai lassan, de biztosan õrlenek "
meglepődik biz´ gyakran a hitetlen
összeszorított ajkakkal, kelletlen.
Ám ki türelemmel viselteti sorsát,
gyümölcsét szedheti, mi termi a fát,
degeszre tömheti zsebeit belőle,
elégedett mosollyal ülhet a felhőre.
Ott felhőtlen jókedvvel lógatja lábait
nézheti boldogan azon malmait...
csodaként megélve, mi teljesült,
hogy hitét nem vesztve felkerült.
Žiadne komentáre:
Zverejnenie komentára