Lehúzott redőnyök mögött rejtőzködik a csend,
pár évtized hidegjét és aranyát rejti,
füstszínű poharak, madonnák lapulnak bent,
zárt ajtók mögött. Mire várnak? Nem sejtik.
Szépségük álcázva van a világ arca elől,
ha kéz nyúl feléjük, bennük felébred a remény.
Tán mégsem hull rájuk feledés homálya? Eldől,
maradnak benn.Hiába fényük gazdag, sorsuk szegény.
Vannak napok, melyek ragyogást csalnak a sötétbe,
mikor dallamok repkednek, hangok szólalnak,
feledést nem tűrő ritmusok töltik be...ígérve,
nem ülhetnek örökre börtönbe, tűnik ez áldásnak.
Ám hirtelen újra csend támad, félelmetes,

Mikor lesz,míg ajtók nyílnak? Oly kétes.
De jöhet még idő, midőn hidegben alvó arany is élhet.
Vannak napok, melyek ragyogást csalnak a sötétbe,
OdpovedaťOdstrániťmikor dallamok repkednek, hangok szólalnak.
..nagyon szép.:))szép goldolatokkal teli vers:))
így utólag már nekem is egészen bejön :)) köszike:)))
OdpovedaťOdstrániť