Falatnyi zöld

Túl a tömegtől hangos,
örökmozgó, fárasztó város panorámáján,
zöld mezők terpeszkednek szét,
erdők vadjai, csoportos,
harmonikusnak tűnő vándorjárásán
akad meg szemem, e látvány ír mesét.


Kecses járásuk emelt fővel,
szabad szökkenésük, fák közé csábít,
elhagyom lassan a szmogfelhőt,
szabadon lélegzek, léptem is szaporább,
csalogat, magához hív,
harapom bohón a tiszta levegőt.


S a mese itt még csak kezdődik,
suttog a szél, csörgedez patak,
csobogásán hallom a szót.
Csak figyelni behunyt szemmel,
mit suttog, szózatából ki ne maradjak,
hisz kitépi, magával ragadja a bomlót.


Bámulatra méltó nyugalma a zöldnek
kalauzol beljebb, egyre beljebb,
vesszőkosár tátong, kéri tartalmát,
s mire a mesének vége, hogy
kezdődhessen egy új történet,
a csend hangjait madarak dalolják.